„A magyar végzet abban rejlik, hogy örökké elvétjük az időmértéket… Mindig abban bízunk, hogy intézkedik a Magyarok Istene, és a történelem megvár minket, pedig az megy a maga útján… Aztán bűnbakot keresünk, átkozódunk meg búsulunk… valami hiányzik belőlünk: a bátorság az önismeretre.”

— (Féja Géza: Visegrádi esték)

 

„Szomorúság” című verséből részletek (mintha csak ma írta volna)

Sértő Kálmán 2021 1

„Nem tudom, mily korban élek,Sértő K. sír kicsinyítve
Béke, béke, béke van,
Mégis nagy háború van..
Csoda, hogy a bútól élek,
Ez a béke egy álbéke,..”
 
„A sötétség remekel,
Sóhajokra nem felel..
Vérzés nélkül elvérzünk,..
A jövőnkbe annyit lesünk,
Nagyon erős magyarok,
Roppant kevés magyarok,
Nem tudom, mily korban élek,
Csoda, hogy a bútól élek,
Roppant nagy háború van.
Pedig béke, béke van..”

 
REKVIEM
 
„..Sértő ilyen rekviem,
Kísértő költő nem pihen,
Verseivel hadba hí,
Hazádhoz vele leszel hív.
Mikor utolsó rohamra megyünk,
Halálba eggyek, veled leszünk.”
„.. Százezer Istent megtagadna,
Egész világnak nekimenne
A magyarért a magyarral..”