„Erjedést, viszályt és ellenségeskedést kell előidéznünk egész Európában… és más földrészeken is. Ebből kétszeres hasznot húzunk… az országok hozzászoktak ahhoz, hogy bennünk elkerülhetetlen kényszerítő erőt lássanak… ily módon a gójok kormányai továbbra is az emberiség jótevőit és megmentőit fogják látni bennünk…"

— (Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei VII. Jegyzőkönyv)

Így kezdődik a Karády Katalin énekelte dal.  Feleségemmel napról napra hallgatjuk a rádiókat, nézzük a televíziós csatornákat, és már elhatároztuk, hogy nem kapcsolunk be semmiféle átkozott hírforrást. Hogy nem hallgatjuk tovább a szörnyűségeket és a nyilvánvaló hazugságokat. Aztán - mégiscsak bekapcsoljuk a hazugság ládáit. Közben elhatározzuk,  hogy soha többé nem olvasunk újságokat, hisz' úgyis tudjuk, kinek szolgálnak, tudjuk, hogy igen magasból egyetlen kéz irányítja a lapokat is, mint valami marionett  figurákat.

De aztán - mégiscsak fellapozzuk az újságokat is.De azért kérem a Feleségemet,  ne lapozzon, ne olvasson fel nekem már semmit.Aztán mégis kérem, hogy folytassa a felolvasást, és mondom neki én is, amit hallok és olvasok.

És erre ő kéri, hogy ne mondjam tovább.

...Aztán dohogva kér, hogy mégiscsak mondjam tovább.

Általam különösen tisztelt emberekről hallok, olvasok. Olvasok Mindszenty hercegprímás, Prohászka Ottokár igazságáról...okos, megalapozott véleményeket a forradalom igazságáról, forradalmár fiatalok igaztalan haláláról...

De már nem hallhatom élőben Varga Laci bátyám, Bánffy György, Pongrátz Gergely és egyre több  '56-os és sok-sok más igaz magyar hangját...és már nem hallom, nem hallhatom Pálinkás Pallavicini őrnagy  hangját, aki katonáival jelentkezett a fogoly, és néhány napra szabad  Hercegprímásnál, hogy kívánsága szerint Budára vagy Esztergomba kísérje.

Közben látom és hallom,  hogyan humorizál felettük még ma is, a kétharmados győzelem után, a fülkék állítólagos  2/3-os győzelme után is a szolgák médiája.

Az  "áras" emberek éppúgy osztják az észt a televíziókban, lapokban  "...mintha legjobb rendjén menne dolga...".

És - továbbra is gyalázkodik a rossz lelkiismeret. Össztüzet nyit saját népére...

A mi adóforintjainkból működő csatornák egyre ádázabb, aljasabb módon gúnyolnak ki bennünket, amelyik ezt nem teszi, az "csupán" finom csúsztatással magyarázza félre magyar őseink  tetteit. Ami lehet, még veszélyesebb gyermekeink számára.

A szabad véleményt kimondani nem szabad, ma sem szabad! Mert ezt azonnal magukra veszik a még ma is basáskodó, basáskodható nagyságok, és ütnek érte, vagyis teszik, amihez értenek.

...és megint, már ki tudja, hányadszor eszembe jut egyik írónk, akit még az előző diktatúra ölt meg:

"...Minden reakció szükségképpen szellem ellenes..."

Azt kívánnám, hogy kifogyjon végre a még  pislákoló nemzeti sajtó szörnyűség - mondanivalója. És mégis azt kérem, mondják, mondják csak el, írják csak meg  ahol ma még lehet egyre szűkülő hasábjaikon, rádiójukban az igazságot. Mondják csak el, írják csak meg, amit tudnak mindarról, ami többezer éve, majd '56 előtt és után történt, ami mindmáig történt és történik még most is...

Én mindmáig több fenyegető és szidalmazó levelet, telefont kapok. Igaz, száll a fejemre számos dicséret is, de az átkok száma  még számosabb. A kétharmados kormány lassan egy éve már, hogy a fejére hullt milliónyi szavazattal vezeti vagy próbálja vezetni a rongyos országot.Szeretném hinni, valamiféle kicsinyke eredménnyel, ezért ugrok ki hajnalonként az ágyból, kapcsolom be a rádiót, hogy meghalljam a változás kicsi hírét.

És ezért kérem, szóljanak, írjanak most már egyre többet a névtelenekről is a közelmúlt névtelenjeiről is, a magyar Ivan Gyenyiszovokról, a finn erdőkben hetven évvel ezelőtt sílécükkel hangtalanul tovasikló finn hazafiakról, a magyar rongyosgárdáról, az '56-os kisfiúkról, 2006 névtelen hőseiről.

"Ha mondanod kell, ó, mondd..."

(:  Czékus Jób  :)