Feleségemmel napról napra hallgatjuk a rádiókat, nézzük a televíziós csatornákat, és már elhatároztuk, hogy soha többé nem kapcsolunk be semmiféle hírforrást. Hogy már nem hallgatjuk tovább a szörnyűségeket és a nyilvánvaló hazugságokat.
Aztán - mégiscsak bekapcsoljuk a hazugság ládáit.
Közben elhatározzuk, hogy soha többé nem olvasunk újságokat, hisz úgyis tudjuk, kinek szolgálnak, tudjuk, hogy igen magasból - Izraelből - egyetlen kéz irányítja a lapokat is, mint valamiféle marionettfigurákat. A csillag hat ágáról lefityegő láthatatlan cérna kormányozza a butus világot mostan.
De aztán - mégiscsak fellapozzuk az újságokat is.
És azért kérve kérem feleségemet, na lapozzon, ne olvasson fel nekem már semmit. Aztán mégiscsak kérem, folytassa a felolvasást, és mondom neki én is, amit hallok, olvasok. Erre ő kéri, ne mondjam tovább.
Aztán dohogva kér, mégiscsak mondjam tovább.
Általam különösen tisztelt emberekről hallok, olvasok, olvasok Mindszenty hercegprímás harcáról, olvasom Prohászka Ottokár remekmívű írásait. Olvasok okos, megalapozott véleményeket a forradalom igazságáról, a forradalmár fiatalok igaztalan haláláról.
Nem találunk írást, közleményt Budaházy Gyuri bűneiről, rémtetteiről, mert hiszen valaminek csak kell lennie a Gyuri füle mögött, ha a Fidesz-kormány egy év óta nem hajlandó foglalkozni érdemben ezzel az üggyel. Koronkint megrázzuk a lapokat, hátha kihullik valami, ami igazolja, Gyuri mégiscsak címeres gazember.
De nem találunk semmit, sem pro sem kontra.
Persze hallom, látom ám, közben jót humorizál felettünk még ma is a szolgák médiája, mintha legjobb rendjén menne dolga...
És - továbbra is gyalázkodik a rossz lelkiismeret. Össztüzet nyit saját népére. A mi adóforintjainkból működő csatornák egyre ádázabb, aljasabb módon gyúnyolnak ki bennünket, amelyik ezt nem teszi, az "csak" finom csúsztatással magyarázza félre dicső őseint tetteit. Ami lehet, még veszélyesebb gyermekeink számára.
Kimondani a szabad véleményt?
Ugyanmár!
Azt ma sem szabad. Mert ezt azonnal magukra veszik a basáskodó, basáskodható nagyságok, és ütnek érte, vagyis teszik, amihez értenek.
Azt kívánom, kifogyjon már végre a még pislákoló nemzeti sajtó mondanivalója.
Én mindmáig jónéhány fenyegető, szidalmazó levelet, telefont kapok. Igaz, száll a fejemre időnként dícséret is, de az átkok száma magasabb.
A kétharmados győzelemmel kekeckedő kormány a milliónyi szavazattal elhiteti a jámborokkal, hogy próbálja vezetni ezt a rongyos országot. Szeretném azt hinni, kicsinyke reménnyel, ezért ugrok ki hajnalonként az ágyból, és kapcsolom be a rádiót, bizakodással hallgatva az esetleges változás kicsi hírét.
Hiába!
Ezért kérem a Lelkiismeret megújult honlapjának szerkesztőit, szóljanak, írjanak már egyre többet a névtelenekről is, a közelmúlt névtelenjeiről is, a magyar Ivan Gyenyiszovicsokról, a finn erdőkben hetven évvel ezelőtt sílécükkel hangtalanul tovasikló finn hazafiakról, a magyar rongyosgárdáról, az '56-os kisfiúkról, 2006 névtelen hőseiről.
"Ha mondanod kell, ó, mondd..."
(: Czékus Jób L-88 :)