Bírói ítélete állásába került.

99 Bónis Éva: "A rendörség, már 2003-ban elpróbálta a 2006-os tömegoszlatást"

Dr. Bónis Éva bírónő volt az, aki megszüntette az ellenünk indított
eljárást a Gesztenyés-kerti ügyben. (Somogyi Tamás) Bónis Éva a Budai Központi Kerületi Bíróság volt bírája a bírói függetlenségről: "Ők koccintottak, én repültem"A bíró függetlenségének ügye, függetlenségének biztosítása közérdek.
Huszonegy évvel a rendszerváltás után, azt gondolom, eljött az ideje,
hogy szembenézzünk az igazsággal, ha tetszik, farkasszemet nézzünk a
hazugsággal. Annak, aki az igazság szolgálatára esküdött, nemcsak
joga, hivatásbeli kötelessége és felelőssége is az igazság kimondása:
a bíróságokon nem történt rendszerváltás; szervezeti függetlenségük
ellenére az igazságszolgáltatást ténylegesen gyakorló bírák
függetlensége nem biztosított; egy bíró bármikor eltávolítható a bírói
karból az alkotmányban garantált elmozdíthatatlansága ellenére, ez
kizárólag vezetői elhatározás kérdése. Ilyen körülmények között sem
bírói függetlenségről, sem jogállamról nem beszélhetünk. Bírói
"pályafutásom" története egyben a bírói függetlenségért folytatott
küzdelmem története is.

Távirati stílusban: a 2004. október 12-i teljes körű szakmai
vizsgálatom eredménye: alkalmas; 2005 végén felmentettem az ötven
"gesztenyés-kerti" tüntetőt; 2006. június 15-i szakmai vizsgálatom
eredménye: alkalmatlan.

A "bírói függetlenség"

Az alkotmányban rögzített bírói függetlenség garantálása személyi
értelemben a bírósági vezetés, (elnök, elnökhelyettes, csoportvezető,
csoportvezető-helyettes), szervezeti értelemben pedig az Országos
Igazságszolgáltatási Tanács kötelezettsége. A bírót hivatása
gyakorlásával, bírói tevékenységével összefüggésben kizárólag szakmai
vagy egészségügyi okból lehet eltávolítani.

Eltávolításomnak törvényben meghatározott okát látszólag jogszerű
indok, a szakmai alkalmatlanság képezi. Nyilvánvalóvá vált azonban,
hogy a szakmai alkalmatlanságomra vonatkozó ténymegállapítás
szándékolt és valótlan. Az I. (Fővárosi Bíróság) és II. r.(OIT)
alpereseket képviselő dr. Kiss Sándor ügyintéző szakmai
alkalmasságomat immár nem vitatja, a vizsgálatra felajánlott politikai
jellegű ügyek eltávolításával kapcsolatban pedig nem hajlandó
nyilatkoztatni. Az eltávolításom okát nem jelöli meg, azt azonban
állítja, hogy nem feleltem meg az elvárásoknak. "A jogalkotói szándék
arra irányult, hogy csak olyan személyek kaphassanak határozatlan
idejű bírói kinevezést, akik minden szempontból alkalmasak erre, és
természetesen csak akkor, ha ezt a munkáltatójuk is így értékeli (2.
M.764/2006/50. OIT.)".

Az ügy, amely bírói "pályafutásomat" végigkísérte, derékba is törte
azt. Ez a Gesztenyés-kerti tüntetés néven ismertté vált politikai
demonstráció ügye volt: a rendszerváltás utáni első komoly politikai
megmozdulás. Mi is történt akkor? A tüntetés annak apropóján
szerveződött, hogy Medgyessy Péter akkori kormányfő Nastase román
miniszterelnökkel a Kempinski Hotelben koccintott Erdély elvesztésének
évfordulóján, 2002. december 1-jén. Egy évre rá, 2003. december 1-én
ötven, zömében tisztes korú tüntető, a Lelkiismeret '88 csoport tagjai
a Gesztenyés-kertben gyülekeztek, hogy onnan Medgyessy Péter háza elé
vonuljanak, s tiltakozzanak a hírhedt koccintás miatt. A békés
tüntetést a rendőrség rendkívüli erők bevetésével akadályozta meg, a
tüntetőket előállította, majd eljárás alá vonta. 2003. december 1-én
és 2006. október 23-án is Gergényi Péter rendőrfőkapitány irányítása
alatt állt a rendőrség. Tekintettel az akcióterv azonosságára, a
rendőri kivitelezés módjára, megalapozottan tételezhető fel, hogy a
gesztenyés-kerti rendőri akció a 2006. őszi események főpróbája volt.

A bírósági vezetés a kezdetektől kiemelt figyelemmel kísérte önálló
ügyintézésemet, s az első pillanattól kifogásolta azt, és az ügy
alakulásáról folyamatosan jelentéseket készített a felsőbb vezetés
felé, a bírói utasításokat felülbírálta. Én viszont nem értettem, hogy
miért kell ilyen szinten beleavatkozni az eljárásba. Akkor kezdett
valami világossá válni, amikor nem sokkal az ítélet meghozatala előtt
a bírósági vezetők azt javasolták, célszerű lenne az ügy elévültetése.
Utólag már meggyőződésem: mindez azért történt, hogy az akkori
politikai hatalom felelősségét eltüntesse a tiltakozás jogellenes
szétverése miatt. Valóban független bíróként, eskümhöz híven
ítélkeztem. Ennek viszont ára volt.

Valamennyi tüntetőt felmentettem, és megállapítottam az akkori
politikai hatalom és ezen keresztül a rendőrség felelősségét. Az
ítélet megállapítása szerint a rendőrségi akcióterv a következő volt:
"A békés tömeg egyöntetű körbezárása, megakadályozva, illetve kizárva
az elvonulás lehetőségét". Mindez lehetetlenné tette, hogy a békés
tömeg a távozásra felszólító rendőri felhívásnak eleget tehessen.
Ezzel teremtették meg a jogalapját a tüntetőkkel szemben
foganatosított kényszerintézkedésnek, őrizetbe vételnek. Gyakorlatilag
ugyanúgy jártak el, mint a 2006. október 23-i események során a Fidesz
nagygyűléséről békésen távozó ünneplőkkel.

Az ítéletemben, mint bíró mondtam ki: "Egy demokratikus jogállamban
megengedhetetlen, hogy a törvényességet képviselő, annak biztosítását
garantálni hivatott hatalmi szerv, a törvényes jogok gyakorlását
törvénytelen módon akadályozza, illetve szerezzen annak érvényt. A
rendőri fellépés mikéntje, az egyebekben alkotmányos jogaikat gyakorló
állampolgárokkal szembeni fellépés módja, a békés tüntetőkkel szemben
a teljes készenléti rendőrség felvonultatása, pusztán politikai okok
miatt a tervezett tüntetés minden körülmények között történő
megakadályozása a rendőrhatóság részéről megengedhetetlen, a
jogállamiságot megkérdőjelező hatósági fellépés". Az ítélet okán a
rendőrségnek a tüntetők részére több mint húszmillió forint
kártérítést kellett fizetnie.

Retorziók az ítélet miatt

A független bíróként meghozott és a bírósági vezetés feltehető
érdekeivel, illetve az akkori politikai hatalom nyilvánvaló akaratával
ellentétes döntés miatt hajtóvadászat indult ellenem. A távollétemben
az irodámat felforgatták, hátha találnak olyan ügyet, amely egy
esetleges fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhatott
volna. Emellett az ítéleteim késedelmes írásba foglalása miatt
fegyelmi eljárást kezdeményeztek ellenem annak ellenére, hogy én nem
hibáztam. Ez az eljárás a felmentésemmel végződött.

2005. november 21-én fejeztem be véglegesen a gesztenyés-kerti
ügyeket. A határozat meghozatala után négy nappal rendkívüli
időszerűségi vizsgálatot rendeltetett el ellenem dr. Szepes András.
2006. február 2-án egyik pillanatról a másikra, minden indokolás
nélkül ügyszakváltást rendelt el a Budai Bíróság elnöke a
vonatkozásomban. Tudni kell, hogy a nagyobb bíróságokon dolgozó bírák
az ügyek sokrétűsége miatt specializálódnak meghatározott
ügycsoportokra. A bíró eltávolításának leghatékonyabb eszköze az
igazgatási vezető számára ez az "igazgatási intézkedés". Hiszen itt a
bíró "kezdőnek" számít. Ez nyilván tanulási folyamatot tesz
szükségessé az új ügyszakban, mivel sajátos eljárási és anyagi
jogszabályok alapján kell eljárni. A bevett gyakorlat mindezen túl a
bíró túlterhelése, nehezebb fajsúlyú ügyek rászignálása, gyakorlatilag
az ügyekbe való belefullasztása. Mindeközben a bíró ügyintézésének
folyamatos számonkérése, igazoló jelentések készítése, amelynek tartós
folyamata elkerülhetetlenül a bíró lelki és fizikai állapotának
fokozatos megrendüléséhez vezet. Innen már csak egy lépés a bíró
elleni, soron kívüli egészségügyi vagy szakmai alkalmatlansági eljárás
megindítása. Amennyiben ez sem vezet eredményre, úgy a szakmai
alkalmatlanság látszatát keltve kerül sor az eltávolításra.

A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a bíróságok
gyakorolják. A jelenlegi szabályozás szerint a bíróságok a jogvitáról
véglegesen döntenek. Az alkotmány mindenki számára biztosítja a
jogorvoslat jogát. Az igazságszolgáltatás jelenlegi rendszerében, a
hatalmi érdekeit érvényesítőigazgatási vezetés befolyása mellett
létezik-e független és pártatlan bírói döntés egy igazgatási hatalom
által eltávolított bíró számára? Létezik-e ilyen szervezeti és
igazgatási viszonyok között valódi jogorvoslat a bíró számára?
Nyilvánvalóan nem. De ha nem, akkor mikor és ki szolgáltat igazságot a
független bíró számára? Jogállam-e, és ha igen, milyen jogállam az,
ahol a bíró "alkalmatlanságáról" olyan bírák hivatottak ítélkezni,
akiknek a jövője, egzisztenciája, sorsa azoktól a bírósági vezetőktől
függ, akik a bíró jogellenes eltávolításában érdekeltek? A munkaügyi
perben az I. és II. r. alperesek (a Fővárosi Bíróság és az OIT) jogi
képviselőjeként eljáró dr. Kiss Sándor OIT-hivatalnok, ügyintéző nem
rejtette véka alá a bírósági vezetés bírákkal kapcsolatos
álláspontját, amikor úgy nyilatkozott: "A perbeli esetben a felek alá-
és fölérendeltségi viszonyban állnak egymással. A munkáltató
rendelkezhet a dolgozóval, és utasíthatja őt. (2. M. 764/2006/45.
számú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldal, 4. bekezdés)". A független bíró
dolgozó és utasítható?! A magyarázat kedvéért a munkáltató alatt a
bírósági vezetőt, a dolgozó alatt az utasítható bírót (!) kell érteni.
Az újonnan felállított szolgálati bíróság nem javít a bírák helyzetén,
hiszen tagjai ugyanúgy függnek igazgatási vezetőiktől, mint a
munkaügyi bírák. Addig nem lesz független döntés és valódi jogorvoslat
egy bíró számára, ameddig a bíró tényleges, tehát személyi és szakmai
értelemben vett egyéni függetlensége nem lesz biztosítva, vagy a bíró
ügyét egy, a bírósági szervezettől független más bíróság
(Alkotmánybíróság!) nem bírálja el.

Végül egy költői kérdés. Vajon van-e létjogosultsága egy esetleges
visszahelyezés esetén a független bírónak abban a szervezeti
rendszerben, amely az eltávolítását a függetlensége miatt eszközölte?
Természetesen nincs. A bíró nem változik, a vezetés nem felejt, az
eltávolítás eszközei ebben az esetben változatlanul adottak. "Ha
visszahelyeznek, egyet tehetsz. Felállhatsz"; ahogy ezt lényegre
törően megfogalmazta egy "tiszteletreméltó, mert természetesen erre is
van példa" csoportvezető bíró.

Kísért a múlt

A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságon 2. M. 764/2006. szám alatt van
folyamatban a jogellenes eltávolításom miatt általam indított
munkaügyi per. Az ügyet dr. Pálfi Gabriella bíró tanácsa tárgyalja. A
munkaügyi per alperesei a háromlépcsős felmentési eljárás résztvevői.
A per I. r. alperese a munkáltató Fővárosi Bíróság, II. r. alperese az
Országos Igazságszolgáltatási Tanács, III. r. alperese pedig a Magyar
Köztársaság mindenkori elnöke, a felmentés idején dr. Sólyom László
volt. A bíró szolgálati felettese dr. Soós Gyula fejér megyei elnök, a
per II. r. alperesének, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak a
tagja, aki egyébként a felmentést eredményező OIT-határozat
meghozatalának időpontjában az OIT sorrendben első póttagja volt. Ki
nem zárható módon akár a szolgálati viszony megszűnését eredményező
határozat "részese" is lehetett. Megalapozottan tételezhető fel a bíró
elfogultsága.

Minden megpróbáltatás ellenére hálát adok a sorsnak, hogy bár negyven
százalékos egészségkárosodást szenvedve, teljes egzisztenciavesztést
átélve, szakmailag hiteltelenné téve, teljes mértékben lejáratva, de
mégiscsak élek. Hálát adok az Istennek, hogy felnevelhetem a
kislányomat. Hálát adok azért is, ha az ügy nyilvánosság elé tárásával
esetleg hozzájárulhatok egy tényleges és elkerülhetetlen
rendszerváltáshoz az igazságszolgáltatásban. Megrendüléssel gondolok
mindazokra, akik elvükért, hazájukért, hitükért, magyarságukért,
tisztességükért tönkre lettek téve, nem is olyan régen pedig akár
halálra lettek ítélve. Mély tisztelettel gondolok azokra a valóban
független és pártatlan bírákra, akik hivatásukhoz, bírói esküjükhöz
akkor is hűek maradtak, amikor politikai beavatkozás mentén működött
az igazságszolgáltatás.

Nyilvánvaló, hogy az a bírósági vezetés, amely a bírói függetlenség
garantálása helyett annak akadályozásában érdekelt, amely igazgatás
helyett hatalmat gyakorol, amely mindezt megfélemlítéssel, a diktatúra
eszközeivel és módszereivel teszi, az átmentett politikai hatalmat
képvisel, és nem a jogállamot szolgálja. Az ilyen vezető nemcsak a
bíróság "igazgatására", hanem a bírói munkára is alkalmatlan.
Mindannak tükrében, amit átéltem, jogom van ezt állítani, jogom van
ebben a vonatkozásban véleményt nyilvánítani. A Budai Központi
Kerületi Bíróság elnöke ehhez a vezetői réteghez tartozik. Számtalan
tönkretett ember, derékba tört karrier, megromlott családi élet,
megromlott egészségi állapot "köszönhető" az ilyen "igazgatásnak".
"Vagy megszoksz, vagy megszöksz" - így fogadtak titkári időm kezdetén
a kollégáim. Akkor még nem értettem, miről van szó. A gesztenyés-kerti
ügy ítéletének meghozatala előtt tett vezetői nyilatkozatot azonban
már nem lehetett félreérteni: "Én a maga helyében vigyáznék. Úgy
tudjuk, egyedül neveli a gyerekét." Ma már jól tudom, hogyan működik a
rendszer. Hogyan működik a diktatúra rendszere, amely él és virul a
jogállamiság fellegváraiban, a bíróságokon. Ma már azt is tudom, hogy
miért van szüksége a bírósági vezetés feje fölé védőernyőt tartó
Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak a külső kontroll hiányára, az
átláthatatlanságra, a belső igazgatás ellenőrizhetetlenségére és arra,
hogy ne lehessen felelősségre vonni.

Egy olyan szervezet, amely egy független bíró eltávolításában érdekelt
és ebben közreműködik, szükségtelen. Hogyan lehetséges az, hogy a
Fővárosi Bíróság vezetése, amely büntetőjogi felelősséget megalapozó
magatartással éri el egy bíró eltávolítását, vezetői és bírói
beosztásban maradhat? Hogyan lehetséges az, hogy egy hivatali
hatalmával súlyosan visszaélő ember "igazgathat"? Nyilvánvaló,
egyetlen és megkérdőjelezhetetlen magyarázata az, hogy a magyar
bíróságokon nem történt rendszerváltás. Egyetlen lehetséges megoldása
pedig éppen annak megtörténte.

2011-06-04

Szerző: Bónis Éva