"Nagy kéréssel fordulok RÁKOSI elvtárshoz:…ártatlanul…szenvedtem 10 hónapon keresztül, ártatlanul és indokolatlanul szenvedett a családom is, de rehabilitálva mégsem lettem, sőt, szabadulásom óta újabb igazságtalan ítéletek sújtanak…Kérem azonban, Rákosi elvtárs, ne értsen félre; én nem azért érzem a Párthoz tartozónak magam, mert a Pártban vannak még olyan személyek is, akiket inkább a becsvágy fűt, mint a lelkesedés a munkásosztály ügy iránt – nem!...azért akarok a Párt tagja maradni, mert ugyanabból a különös anyagból vagyok gyúrva, mint a többi kommunista, …nem tudok másért élni, mint a Párt!...Kérem, Rákosi elvtárs, bízzon bennem, és én nem fogok segítségére méltatlannak bizonyulni…"

— (Bauer Tamás édesapja, dr.Bauer Miklós, ÁVH-s főtiszt 1954.II.21.)

Történeti áttekintés

 A magyarság gondolkodó kisebbsége alighanem Petőfivel érez együtt, aki kárpát-medencei "szerencsés megmaradásunkról" így vélekedett.

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak

Árpád szabad harcos népét szolgasorsra vetette és máig (!) hatalmában tartja az ármány, az idegen hódítók fegyvere, a judeo-keresztény vallás szellemi béklyója, a történelemhamisítás és a jogászi csűr csavarás. Itt és most a két utóbbiról lesz szó.

Január 31-én jelent meg "elvetemült" írásom a szentkorona tanról [amelyet  épp most fazoníroznak a sokkal fennköltebben hangzó "szentkorona eszmévé" az írástudók]. Írásommal nem voltam megelégedve. A cikket az indulat szülte, amit így fejeztem ki. "Ami miatt váltig bosszankodom az a makacsul hirdetett,  történelmi jogi és erkölcsi értelemben vett hazugság, hogy az 'istváni állam' szerves folytatója, örököse az 'árpádi államnak' és magába olvasztva annak jogrendjét továbbfejlesztve megőrizte azt."

A cikk folytatása az alábbi linken tekinthető meg:
https://www.szeszak.hu/Comment/Kommentarok/Gyaszmagyarok/NEVTELEN.htm